Az ösvény végénél a híd boltíve előtti kis tisztáson egy jókora borostyánnal benőtt követ találni. De ha valaki veszi a fáradságot és jobban szemügyre veszi az elkopott, gazos sziklát akkor egy szobor csoport bontakozik ki előtte. Bár az idő vasfoga kikezdte a művet, azért még kivehető a szobor formája és mintázata a levelek kuszasága alatt.
Már csak igen kevesek emlékeznek a népek vénjei közül, hogy ez a szobor két ősi fajt ábrázol még Khemnori fiatalkorából, akik évszázadokig háborúztak a világért, majd hirtelen eltűntek. A szobor két alakja egymással szemben áll és mélyen a másik szemébe mered, közöttük egy labdanagyságú gömb van amit az egyik alak a tenyerében tart és mintha össze akarná roppantani, míg a másik óvatosan ráteszi a tenyerét mintha gyógyítani akarná azt. Amelyik alak a gömböt szorongatja annak vonásai igen durvák és élesek, magas homloka szarvakban végződik, orra lapos, füle denevérszárnyra hasonlít, ajak nélküli szájából agyarak villannak elő, szeme alatt mély tüskeformájú vésetek futnak végig az arcán. Ruhájának mintázatából nem sok látszik, de néhol jól kivehetők még a szarvak maradványai és az elhalványult tűzmotívumok. A védelmező alak vonásai finomabbak és kellemesebbek, homlokától hosszú vékony szemöldök fut a dús hajáig, orra pisze, füle a tengerrémének mellúszójára emlékeztet, szeme alatt az arcán indaszerű motívumok futnak végig. Ruhája egyszerű, de néhol még jól kivehetők a bonyolult motívumok a kőbe vésve.
Nagyon sok hiedelem keringte körbe a szobrot, de már a legtöbbjét elfeledték, de akik megérintették a szobrot mind igen furcsa álmokról számoltak be utána.