Glihuh holtág partvidékén lévő igen különleges terület. A monda úgy tartja, hogy réges-régen élt ezen a környéken egy kapzsi hadvezér, aki hogy még nagyobb és hatalmasabb legyen katonáival elfogatta és megfosztatta az Unikornisokat a varázserejű szarvuktól. Egyre kevesebb marad e pompás lényekből, és az utolsó pár, elkeseredettségében az erdőben élő öreg mágustól kért segítséget. A mágusnak sikerült szétszéleszteni a katonákat és megállítania a hadvezért. De mielőtt a gonosz hadúr kilehelte volna a lelkét, megsebezte az egyik Unikornist és a mágusnak is halálos sebet okozott. Az ép Unikornis is gyenge volt így csak az egyiküket menthette meg, az öreg varázsló ragaszkodott ahhoz, hogy az a ló legyen. Így menekültek meg az istenek gyermekei, Nap éltetői, az Unikornisok a kihalástól Klavirn földjén. És hogy sosem felejtsék el az agg varázsló önfeláldozását az erdőben emeltek neki egy ezüst emlékművet, aminek a mágikus ereje lassan átjárta a közeli fákat, növényeket és a századok alatt lassan az erdő maga is ezüstbe borult.