Tollasfa-erdő

E bűvös erdő a Kőfaragó hegy lábánál Shamientől nem messze található. A közelben húzódik a Mágia Ösvénye, ami nagyban befolyásolja, hogy a környéket elég intenzíven körbelengi a varázslat. Ez a bűbáj az évek során átalakította a természetnek arra fogékony növényeit. Sok különleges növény jelent meg, amik igen ritkának számítanak mind Klavirn, mind az egész birodalom területén. Ilyenek például a gombavirágokat növesztő fa vagy a pillangó virág, a kígyó bokor és a csodaszép tollasfák. A legtöbb ilyen egyedi növény a ritkasága miatt már alig található meg a természetben és csak elzárva a gyűjtők üvegházaiban lelhetők fel. Vadon már csak ezen a vidéken láthatók teljes pompájukban.
Bár igen törékenynek tűnnek a tollasfák, de igen rugalmasak és strapabírók. Ágaikból és levelükből, azaz a tollukból igen jó nyilat és nyílvesszőt lehet készíteni, ami roppant könnyen kezelhető és igen pontos találatot ad. De csak igen ritkán –neves alkalmakra, nagy rangú személyeknek- készítenek belőle fegyvert, mert tiltják e védett fák megrongálását.

Utam során a Tollasfa-erdőbe tévedtem,lenyűgözött a táj és a környezet szépsége főleg a nyugalom és az egyedüllét.Csak bóklásztam,a szebbnél szebb Tollasfák között és gondolkodtam.ahogy így sétálgatok egy nyúlszerű kis lényt amit vibráló fény vesz körül megszólítottam, de az csak ment tovább,mintha ott se lennék.közelítettem felé amikor hirtelen nagyot szökkent és azt mondta hogy kövessem. Elindultam a kis lény után de az egyre gyorsabb lett és már nem tudtam tartani vele az iramot.Végül elvesztettem,elindultam arra ahol utoljára láttam.Kis idő múlva újra megpillantottam de akkor már egész más irányba ment.Akkor már nem a kis lény kötött le hanem egy lilás foszlány, amit az egyik bokor takarásában láttam.Elindultam felé és hirtelen egy Worg-hoz hasonló lényt láttam amint éppen megfordul és elindul az ellenkező irányba.Nem tudtam mit tegyek támadjak-e rá a szörnyre vagy hagyjam elmenni?
-ki tudja talán nem bánt,de ha az éjszaka közepén egy ilyen lénnyel találom szembe magam akkor nem biztos hogy túlságosan boldog lennék.Gondoltam:hagyom elmenni végül is nem ártott nekem, akkor minek ártsak neki.Aztán elindultam vissza az útra remélve nem látom még egyszer azt a lilás bestiát.

Miközben egyre távolabb értem a lénytől elgondolkoztam:Nem természetes színe volt a bundájának, tehát valami varázslény vagy esetleg alakváltó,még az is lehet hogy egy különleges Worg, de egy biztos ha még egyszer találkozok a lénnyel jobban szemügyre veszemKözben teljesen sötét lett,csak mentem a korom fekete éjszakában, a hold vezette lépteimet, nem érdekelt merre megyek, csak sétáltam nyugodtan és közben elgondolkodtam az élet dolgain.Miközben bandukolok egy természetfeletti csillogás tölti be a Tollasfák sokaságát.Elindulok a derengés felé és egy gyönyörű mellvértet pillantok meg az egyik fa törzsén.Alaposan szemügyre veszem és hirtelen eszembe jut honnan olyan ismerős ez a vért,még mikor kölyök voltam Keveister a nevelőapám mesélt erről a páncélról,amit még apám és társai készítettek szeretett királyunknak,még rajzot is készített nekem a páncél részeiről.-A sok darabból legalább az egyiket megtaláltam-gondoltam magamban.Majd megérintettem a vértet,hideg volt akár a szellő amely simogatta arcomat de mégis forróságot árasztott,mint a tűz amiben készítették,de figyelmemet most már más kötötte le.Hirtelen a lilás bundájú Worg jelent meg szemben velem, egy pár percig csak néztük egymást,majd megszólítom,hátha érti amit mondok:
-Jelezd valamilyen módon,ha érted amit mondok!-és várok.
Nem telik el sok idő amikor a Worg megszólal:
-Szándékom nem ellenséges,alakváltó vagyok,azért vagyok most ebben az alakban,mert azt hittem valaki meg akar támadni.
-Akkor mutasd az igazi formádat és elhiszem amit mondtál-szólalok meg hirtelen.
-Rendben-mondja a lény és egy szempillantás alatt átalakult.Egy magas,hosszú fekete hajú,palástos ifjú volt akinek legkülönösebb ismertetőjele az, hogy a bal kezén egy gyönyörűen megmunkált arany páncélkesztyűt visel.
Elgondolkoztam a látottakon majd szótlanul vártam az ő reakcióját.

Lassan folyt a beszélgetés,mint csörgedező patakban a víz.Úgy látom ő se társasági ember,mint én legalább már van egy közös tulajdonságunk:Magányos farkasok vagyunk.Megszakítottam a hallgatást és mivel nem volt félni valóm bemutatkoztam:-A nevem Kósza és azt a páncélöltözéket keresem aminek kezemben láthatod az egyik darabját.Vártam az idegen válaszára és közben hol a vértre,hol az idegenre néztem.

-Igen, apám és a társai készítették a páncélt.-többek között ezért is szeretném megtalálni mind a 12 darabját,ha megvan mind a 12 akkor össze lehet illeszteni a darabokat és egy mágikus páncél lesz belőle, amely nagyon hosszú ideig életben tartja gazdáját.Regenerálja sérüléseit és hosszú életet biztosít. ebből már 1 meg is van...
Kis idő múlva megint megszólaltam:-És te mi járatban vagy erre felé?-Majd vártam a választ.
Közben világosodott,az erdő lassan felébredt és madárcsicsergés lengte körül a fákat,az állatok kimozdultak vackaikból és a napfény úgy szűrődött át a lombkoronán, mintha megannyi kis fénysugár hatolt volna be a fák ágai közé.

Arkorra figyelve annak a fának támaszkodtam, amelyiken a páncél volt,de amikor megtámadtak minket odébb ugrottam és előhúztam Andurilt a kardomat és a legközelebbi veszett dög felé közelítettem.Ekkor meghallottam Arkor hangját:"-Vigyázz,mögötted!"
Megpördültem és az ugró Gnoll éppen a karba ugrott, üvöltött egy fájdalmasat majd kihunyt a gonosz fény a szeméből,de voltak még elegen...
Egy Gnoll mögém került és rám vetette magát sajnos nem figyeltem eléggé és elestem a Gnoll felülkerekedett,de egy pillanatra megtorpant és ez elég idő volt arra, hogy támadásba lendüljek,megforgattam a kardom s súlyos sebet ejtettem a bestián.Közben Arkor felpattant és...

A maradék 3 szőrös szörnyeteg lefoglalta figyelmem, így nem igazán tudtam,hogy mi történik Arkorral,annyit láttam a csata hevében,hogy egy Dragzorral viaskodik éppen.Én sem tétlenkedtem az egyik dög szerencsétlenül támadott és ez a vesztét okozta,félreugrottam és kitartottam a kardom.A bestiát pontosan kettévágta a borotvaéles penge.Már csak kettő maradt.Az egyik felmászott egy Tollasfára és onnan próbált meglepni, de szerencsémre éppen akkor ugrottam félre,amikor rám vetette volna magát,elrugaszkodott és nagyot nyekkenve földetért.A másik rút bestiára viszont nem figyeltem ami viszont telibe talált és az arcom előtt vicsorgott a másik is feltápászkodott és közelített felém.Fél kézzel tartottam a nyáladzó dögöt és előkaptam vadászkésemet,majd megmártottam a bestia torkába.Az utolsó is odaérkezett sántított a fáról való lezuhanás következtében.A vadászkésemet markolva megszólaltam:-Na gyere,vagy talán félsz hogy elintézlek téged is mint a többi korcsot?
Erre elrugaszkodott, de nem tudott elég messzire ugrani sánta lába miatt,megbotlott az egyik fa gyökerében és elterült a fűben.Mellé értem,fájdalmasan nyüszített ,de nem kíméltem meg ledöftem a bestiát és figyeltem Arkor és a Dragzor harcát.

Feszülten néztem a küzdelmet,gondolkoztam rajta,hogy beavatkozzak-e, de ez az ő harca ha megkér akkor segítek neki.De jól harcol, ezért nem kell félteni-gondoltam.
Mikor láttam hogy a Dragzor meghalt közelebb mentem és megkérdeztem:Miért akart megölni ez a dög?
Majd összeszedtem a fegyvereimet és Arkor sebére pillantottam.Jól vagy?-kérdeztem.

-Köszönöm,hogy őszinte voltál,úgy látszik kezdesz bennem megbízni,ez kölcsönös.Ha jobban lettél, folytathatnánk utainkat együtt.Úgy látom egész jól összedolgozunk,főleg ha szorult helyzet van,egy ilyen veszélyes úton elkéne egy társ.Vedd fontolóra az ajánlatomat kérlek!
Bekötözöm Arkor sebét és elgondolkodok:-Ha ennyien keresik nem biztos,hogy olyan jó ötlet folt megkérni hogy tartson velem,de kiállt mellettem ezért megbízok benne
-Még egy kérdés:Miért pont bérgyilkosnak álltál sok más lehetőség is akad ezen a földön?
Miután befejeztem mondanivalómat csöndesen vártam a választ.

-Hát szó mi szó nekem sincs túl nyugodt életem eddig a páncélt kerestem és folytatom a keresést,de a kérdezősködésem ez üggyel kapcsolatban hozott néhány ellenséget akik szintén szeretnék rátenni a kezüket eme kincsre,miattuk volt már egynéhány nehéz helyzetem.-Szóval nem szeretném rád erőltetni, csak ha teljesen biztos hogy ezt a döntést szeretnéd hozni csak akkor tedd meg,engem ne félts voltam már nehéz helyzetben nem is egyszer és látod itt vagyok,tehát valahogyan csak kiverekedtem magam a konfliktusokból.Ha te is olyan jól elviselsz engem mint amennyire én téged akkor nincs miért aggódnunk,ráadásul sok közös tulajdonságunk van szerintem belevághatnánk a közös útba...-Persze csak ha te is szeretnéd.

-Örülök neki,hogy együtt folytatjuk utunkat.Én az Ezüst erdőbe mennék úgy hallottam lehetséges,hogy megtaláljuk a páncélöltözet másik részét,ha kitartóak vagyunk.Mindazonáltal elég veszélyes hely nyüzsögnek arrafelé a szörnyek és különféle bestiák,de az van legközelebb úgyhogy szerintem elindulhatnánk arrafelé, ha nincs jobb ötleted.
út közben van egy fogadó ahová betérhetnénk ismerek ott egy "barátot" segítőkész ember csak nem lehet megbízni benne.Még van vele egy elintézetlen ügyem:Elmondtam neki,hogy a páncélöltözetet keresem,erre ő segítőkészen a segítségét ajánlotta amit sajnos elfogadtam,mivel a páncél a király tulajdona ezért még csak beszélni se lehetne róla mert azzal ítélhetnek el,hogy én is segédkeztem az ellopásában,mivel senki sem tudja ki lopta el csak apám meg én.2 teljes hónapig ültem börtönben felségárulás vádjával úgyhogy most szeretnék egyenlíteni.Részemről indulhatunk...

-Hát igen a börtön nem egy barátságos hely, nekem 1-2 évig való raboskodást kellett volna kiállnom ha nem kaparintom meg a kardomat,ez a kard még apámé volt az a különlegessége hogy hihetetlenül éles,könnyű és a gazdáját mindig megtalálja akár milyen messze is van, az húzott ki a szorult helyzetből, ugyanis egy szempillantás alatt átvágta a börtön rácsát és már kint is voltam a szikrázó napsütésen,2 hónap után ez az élmény elmondhatatlanul csodálatos volt,kíváncsi leszek mit fog szólni régi "cimborám" mikor meglát.Heh...
Hát még nem közlekedtem a levegőben,de egyszer mindent ki kell próbálni.Részemről mehetünk a levegőben is csak azt áruld el ,hogy mivé fogsz változni,és meg kéne állnunk a fogadónál ha nincs ellenedre...

-Az tökéletes lenne úgy is szívesen kipróbálnám már a sárkányon való repülést,persze nem alakváltón...heh.De ha neked nem okoz problémát, akkor én készen állok.
-Tényleg mégis hogy tudtál megszökni a kivégzés elől?-nagyon kíváncsi lennék rá...
-Út közben meg kéne állnunk a fogadónál, ha jól emlékszem akkor az egyik útkereszteződésnél találjuk,ott megszállhatnánk éjszakára,mivel már a nap utolsó sugarai kezdik vörösre festeni a bárányfelhők széleit.