A hegy oldalán elterülő erdő, kopár, öreg fákból áll, melyek ágain csak elvétve látni néhány rozsdaszín levelet. A fák ágai hatalmas ujjakként fonódnak össze az ég alatt, így takarják el a napot az arra tévedők elől, és borítván az erdőt állandó szürkeségbe. A gyér aljnövényzet felett örökös köd terjeng, mely roppantul megnehezíti az óvatlan és tapasztalatlan odatévedők dolgát. E félelmetes és kihaltnak tűnő erdőben még a szél sem jár, mégis a fák állandóan recsegnek, ropognak és bús sóhajuktól zizegve remegnek meg az elszáradt leveleik.
A területen él pár igencsak különös növény és e viszonyokhoz alkalmazkodott állat, melyek belevesznek a homályba, de állandóan hallani morgásukat, és nem örülnek a hívatlan látogatóknak.